Lőnétek le... Erre vágytam ma leginkább...
Barátnőm nővére kórházban... barátnőm kiakadt... elmúlt telefonbeszélgetések már az idegösszeroppanás felé löknek... Egyszerűen késsz... Sírtam dühöngök semmi nem jó nem értem őt... Megértem ha megviseli valami... de most így hirtelen?? Késsz... Ma kishíján levetettem magam az erkélyről... Most is képes lennék rá!
Elfáradtam... Ő is lassan bekattan És kész nemtudom mi van vele! De tényleg túllépte a teher azt a mértéket amit elviselek... Ha hallanátok! Késsz... Én szeretem és aggódok érte... Bár benn lennék pár hetet kórházban... az a nyugalom jóttenne... némi kóma istenem mit nem adnék érte!
Nem bírom! ELEGEM VAN! Miért történnek ezek? Szeretem és az aggódás már már megfolyt... még 3 hónap még így...
Meghalni olyan egyszerű lenne a bökkenő csak az h itt hagynám... Nem tehetem vele...
Ha összeszedi magát remélem tudok vele beszélni!
