Gondolataim, mint az élet... Épp oly színes épp oly változatos...
E színvilágnak kétféle színtípusa létezik... Vannak vidám, világos, meleg színek! Ezezek a számomra és lehetőleg más számára pozitív események/gondolatok... Viszont ezekhez párosulnak sötét, hideg, lehangoló színek is... Mint gondolhatod ezek a rossz események, a negatív gondolatok...
Ez a 2 kategória mérlegen van... Mikor többségben vannak a jó dolgok a Mérlegem boldogság felé mutat... Fordított esetben a bánat, a fájdalom fele...
Ez egy hülyeség így visszaolvasva :)
Szóval afféle ürítés jön!
Lehet mostanába túl gyakran...
Mostanában lelkileg megterhelt vagyok... nagyon is... Több dolog miatt!
Ezeket felsorolom:
-ŐT aki fontos nekem ritkán láthatom... ez nagyon fáj
-ŐT aki fontos nekem sok fájdalom éri... ezt megérzem aggódok... Szintén fáj
-Itthon a családommal a viszonyom jelentősen megromlott... Aggaszt nagyon...
-Tele vagyok kétellyel... Nem tudom mikor mit hogy csinálok... Félek...
-Aggódom a barátnőm nővéért... Tehettem volna ellene hogy baj legyen... Nem sikerült... Ezt a hibát se igen bocsáltom meg magamnak...
-Nem tudom mikor jönnek rendbe a dolgok NEKI is nekem is...
-Nem tudom rendesen kiadni magamból amit kikell...
Viszont vannak mik feledtetni tudják velem valamennyire és vannak amik enyhítenek a terhen! Íme:
-Barátnőm mosolya, Ő szeretete/szerelme... Ami éltet... Türelme, csókja, hangja, érintése... ezek a dolgok az adott pillanatban nemhogy feledtetik hanem átbillentik a mérlegem...
-Az idő múlása is... Hisz minden perccel közelebb kerülök ahhoz hogy örökre boldog legyek!
Tudod én mire vágyok? Mire igazán? Mire amiért a lelkemet is eladnám? vagy eladtam kitudja...
Arra hogy legyen egy házunk a barátnőmmel... Szeretnék egyszer 30-40 évesen leülni 1 kanapéba és felvételeket nézni... Családi felvételeket... Megörökített emlékeket a családommal... Család? 16 évesen? Lehülyézhetsz viszont ami nyugalom elönt már csak a szó hallatán... hogy a "SAJÁT CSALÁDOM"... Én erre vágyom igen... Barátnőmmel kelni és aludni is! Szeretném ha béke lenne... Nem lenne gondunk... és ha lenne is uralni tudnánk a helyzetet... Biztonságra és nyugalomra van szükség...
Igen... Iskola helyett már munkába menni... Reggeli ébresztő helyett feleségemmel kelni... Mikor hazaérek nem egy anyai utasításra érkezni hanem az én feleségem csókjára. :) Gyermekeimmel játszani... Egy úgymond jófej apának lenni :) Annyira jó lenne... Gondtalannak lenni... Igen meglenne a gond akkor is persze... de te ki ezt most olvasod ha gondok alatt anyagiakra célzol... Abból ki lehet mászni... Viszont Én a lánnyal akit szeretek már a leggazdagabb vagyok. :)
Ismételten hülyének nézel? :) 16 évesen már feleségként tekinteni a barátnőmre? :D
Én őt megtaláltam :) Többmindenen mentünk át mint bárki gondolná... Vagy Ő vagy senki!
Itt vagyok... túlterhelve... félelemmel és aggodalommal tele... mégis van fény az alagút végén... Látom e fényt! Viszont nemigen közeledik akárhogy szaladok... így hát lassabb léptekkel kell haladnom. Ha továbbra is rohanni próbálok célom felé összeesek... sose érem el akkor a fényt... az alagút végén... Az angyalomat ki ott vár az alagút végén...
Viszont lábaim fáradnak... remegnek... a fény pedig még messze van... összeesés veszélye fenyeget... Hogy elérjem a végét az alagútamnak... be kell jönnie értem és segíteni...
De rossz hasonlatok :)
Fáradok... Tudom mi segíthetne eljutni az alagút végéig... Viszont ez tiltott dolog...
Édesem! Ha ezt olvasod... te tudod mire van szükségem milyen segítségre... Melyet tiltanak nekünk... Rád van szükségem!
Várok várok de nagyon nehéz :( Viszont menni fog!
Szeretlek örökké!
(ui.: Kedves olvasó ha netán te nem a barátnőm bagy az utolsó pár sort ne vedd magadra :D)