Ma reggel úgy keltem, hogy nem éreztem jól magamat...
Anyám azt mondta ma nem megyek iskolába... Felhívtam a barátnőmet és mondtam ma nem leszek iskolában... Nem kísérhetem el a barátnőjét...
Mikor mondta hogy ő is ott tudott volna lenni... menni akartam de ő nem engedte mondván hogy inkább maradjak és pihenjek vagy menjek orvoshoz...
Mondtam hogy a hasam fáj nagyon és a fejem fáj... Tanácsot is adott :)
Még párszor felhívott és beszélt velem... De nem engedte hogy menjek...
Mennem kellett volna... egy nap együtt... ezt szalasztottam el!
Ugyanis várt engem bízott abban hogy mégis odamegyek és cserben hagytam :(
Dél körül anyám kiszedett az ágyból hogy csináljam meg a fűnyírást... eleinte még a hasam fájt de közbe elmúlt... És Ő felhív... Kérdezi mit csinálok... Elmondtam.
És megharagudott rám hisz fűnyírni tudok de odamenni nem... Ebben teljesen igaza volt...
Elszalasztottam és egy nagyon jó lehetőséget hagytam ki :S Elindultam felé buszon... Ám felhívott és a vége az lett hogy szálljak le.. ezt meg is tettem.
Később viszont megbocsáltott nekem... Ekkora türelmet nemtudom honnan szed... Sokadik hibám és még mindig szeret *-* Nagyon szeretem ezt a lányt és tisztelem is :)
Viszont ezt nem bocsáltom meg magamnak... És még a szünet elött jóvá szeretném tenni/ be szeretném pótolni :( Erre viszont esélyem sincs... Pedig tényleg nagyon tudnék örülni ha ott lenne mikor nem számítok erre... egyszerűen elalélt lennék :) Viszont elcsesztem...
De szeret engem kitart mellettem ahogy én is mellette! Nagyon szeretem ŐT!
Sajnálom :(
